Hagyományos Kínai Akupunktúra Rendelő

Kínai gyógymasszázs

Ez egy több ezer éves hagyományokon alapuló ősi, távol-keleti módszer. Ez a masszázs, más masszázs-technikákkal ellentétben nem használ olajat vagy krémet.
Nem csak az izmokat, hanem az akupresszúrás pontokat is ingerli újjnyomásos technikával, masszázsruhán keresztül.
A kínai gyógymasszázs különbözik a thai masszázstól.
A módszer hatása:
aktivizálja a szervezet öngyógyító erőit
megnyugtatja az idegrendszert
salaktalanít, megszünteti a fáradékonyságot, frissebbé, érdeklődőbbé tesz
csillapítja az izomlázat, derékfájást, egyéb fájdalmakat
javítja a vérkeringést

Köpölyözés

A köpölyözés egy ősi kínai technika, melynek során vákumos poharat/köpölyt helyeznek a bőrre (a vákumot hőmérséklet változással előidézve), ami magába szívja a bőr és a felszíni izomzat lokális részeit. Egyes esetekben a poharat lehet mozgatni a szívóhatás kifejtése közben is, így a hatás nagyobb területen is kifejthető. Ezt a technikát sikló köpölynek nevezik.

A köpölyözést az akupunktőrök bizonyos akupontokon alkalmazzák, valamint a test azon területein, melyekre a köpöly által érintett rétegeknél mélyebben fájdalom terjed ki. Amikor a poharakat a bőr felszínén mozgatják, a kezelés némileg hasonlít a guasha-ra is. A guasha egy délkelet-ázsiai népi gyógyászati módszer, melynek során gyakran egy érmével vagy más tárggyal a bőrt azzal a céllal kaparják, hogy feloldják a belső stagnálást.

Bizonyos esetekben először kis mennyiségű vért engednek ki (luoci – érszúrás) szúrótű használatával, és a poharat csak ezután teszik fel. A szúrást sokszor egy háromágú tűvel végzik az éren, és általában 3-4 csepp vért fakasztanak abból. Alkalmanként a bőrt kétoldalról nyomva serkentik a vért. E technikáról úgy tartják, hogy segíti a vérkeringést, feloldja a pangást és megszűnteti a fájdalmat és a duzzanatokat. Különösen toxikus hő tünetei, illetve különböző akut betegségek esetén alkalmazzák.

A köpölyözés legkorábbi alkalmazásával kapcsolatos feljegyzések a híres taoista alkímistát, Ge Hong-ot (i. sz. 281-341) említik. A módszer a “Kézikönyv sűrgős esetekre szóló előírásokkal” c. munkájában van leírva, ahol a poharat/köpölyt szarv helyettesítette, ezért a köpölyözés kínai elnevezése jiaofa (“szarv technika”) volt. Később agyag- vagy bambuszpoharakat használtak

A 20. században az üvegpoharak megjelenésével sima vizespoharakat használtak, de készítettek vastagfalú üvegköpölyöket is kifejezetten a technika alkalmazásához. Az üvegpoharak megjelenése nagy segítséget jelentett, mert tartósabbak voltak és az üvegen keresztül a bőrreakciókat t is lehetett látni.

Az üvegpoharakat a felhelyezés előtti pillanatban tűz adalékolásával vákumosítják, pl. úgy, hogy alkoholos pamutdarabot meggyújtva a pohárba dugnak, majd azt kivéve a poharat gyorsan a bőrre helyezik. Néha kis mennyiségű alkoholt tesznek a pohárba és meggyújtják. Ezt nevezik dijiufa-nak (“alkohol-tűz technika”).

A 20. század végén kifejlesztettek egy másik vákumosító módszert, ahol a pohár tetejére egy szelepet szereltek, és mellé egy kis kézi működtetésű pumpát helyeztek, hogy az orvos tűz nélkül is kiszívathassa a levegőt – ugyanakkor így jobban szabályozni is tudja a vákum mértékét. Később kifejlesztették a műanyag poharakat is, bár ez nem annyira alkalmas arra, hogy a bőrőn csúsztassák, mivel az élek nem elég simák, és a műanyag ellenállása sem megfelelő. A köpölyözés mai elnevezése a baguanfa (“poharas szívatás technika”).

Ahhoz, hogy a poharak a bőrön könnyen mozgathatóak legyenek, olaj használata szokásos. A gyógynövényes olajok kifejezetten alkalmasak erre a célra. Mivel a poharakat szobahőmérsékleten alkalmazzák, ezért a csatornákból a hideg elvezetésének javallata már nem aktuális. A poharak mozgatásával azonban termelődik kis mennyiségű, de lényeges hő a kezelés során, különösen ha síkosítóként melegítő olajat használnak.

A köpölyözést ma leginkább fájdalom enyhítésére, emésztési rendellenességekre, tüdő betegségekre (krónikus köhögés, asztma) és paralízis kezelésére használják, de alkalmazható más rendellenességekre is. A testnek a köpölyözéshez alkalmasabb területei azok, ahol több hús van. A köpölyözést nem ajánlják a bőr gyulladt területein, magas lázas esetekben, görcsnél, vérzékenységnél, valamint terhesség alatt a hasi részen, ill. a hát alsó részein. A poharakat csak húsos területeken lehet mozgatni, a mozgatás nem haladhat keresztül csontos éleken, mint pl. a gerincen. A köpölyözési technikák gyakran követik az akupunktúrás terápiák normáit, némileg nagyobb hangsúllyal a háton lévő pontokon, mivel a technikát itt könnyebb alkalmazni.

Moxibúció

A moxibúció hővel történő gyógykezelési forma, amivel a test akupunktúrás pontjait stimulálják. A kifejezés a japán mogusa (“fekete üröm”) illetve a latin bustion (“égetés”) szavak összetételéből származik.
Többféle moxibúciós technika létezik: közvetlen moxibúció és közvetett moxibúció.
Közvetlen moxibúció: kis mennyiségű, tölcsér formájú moxát tesznek az akupont tetejére és közvetlen a bőrön égetik. A közvetlen moxibúció olyan hagyományos kezelési forma, amit meglehetősen hatékonynak tartanak. Számos moxibúcióval kapcsolatos tanulmányt a forradással járó közvetlen technikára alapoztak. Manapság a közvetlen moxibúciót Japánon kívül nemigen alkalmazzák, mert a kezelést követően sebek, forradások maradhatnak a bőrön. A bőr ilyen jellegű sérülésének elkerülése végett számos specialista védőréteget helyez a moxa alá gyömbérlemez, vagy tapasz formájában, vagy egyszerűen eloltja a moxát mielőtt az a bőrig égne. Az ilyen moxibúció (forradásmentes vagy közvetett moxibúció) hatását nem lehet azonosnak tekinteni a közvetlen moxibúció hatásával, mivel a közvetlen moxibúció fő hatásáról úgy tartják, hogy azt éppen a bőr tényleges sérülése váltja ki (ezzel stimulálva az immunrendszert a gyógyulási folyamatok beindítására).

Moxaterápia

Közvetett moxibúció: jelenleg a legnépszerűbb moxibúciós technika a legtöbb országban – beleértve Kínát is -, mivel kisebb valószínűséggel jár égéssel vagy fájdalommal. A közvetett moxibúció során az orvos egy meggyújtott végű moxa rúd (kb. szivar méretű és formájú) parázsló felét kb. 1-2 ujjnyi távolságban az akuponthoz tartja – általában a behelyezett akupunktúrás tű mellett – amíg a bőr enyhén ki nem pirul, hogy a hőt égés nélkül a megfelelő területre juttassa. A hő intenzitását a beteg állapotának és komfortérzetének megfelelően kell szabályozni. A közvetett moxibúciót lokális, fokozatos értágítást kiváltandó használják. A helyi vérbőség kiváltása mellett a közvetett moxibúció ügyes alkalmazásával rendkívüli komfortérzettel járó mély relaxációs állapot stimulálható.

Tű-moxa technika: E technika igen népszerű Japánban. A tű-moxa technika esetében a hőintenzitást sokkal nehezebb kontrolálni, mint a moxarudas módszernél. Az általános elképzelésekkel szemben a moxa tűvel vezetett hőmennyisége nagyon kevés és jelentéktelen.

A moxibúció a hagyományok szerint Észak-Kínából származik. Mongóliában, ahol a tél hideg és csípős, erősen szeles, ezért sok problémát és degeneratív betegséget gyógyítottak moxibúcióval.
A moxibúciós terápia akupunktúrával kísérve nagyon hatékony lehet sokféle betegség gyógyításában, mint hátfájás, izommerevség, fejfájás, migrén, tendonitis, arthritis; emésztési rendellenesség; idegesség; nőgyógyászati problémák, mint menstruációs görcsök, rendszertelen menstruáció, terméketlenség.
Moxibúciót sokféleképp lehet alkalmazni, és az alkalmazott módszernek megfelelően az általa kiváltott lehetséges fiziológiai reakció is sokféle lehet. A moxibúció típusának körültekintő kiválasztásával a módszert a legtöbb betegnél biztonsággal lehet alklamazni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a moxa, különösen a közvetlen moxa általában nem ajánlott diabéteszes betegeknek, olyanoknak, akiknek csökkent a fájdalomtűrő képessége, akik speciális gyógyszeres kezelést kapnak, mint pl. prednisonét, vagy rossz keringésű, túl gyenge immunrendszerű betegeknek.