Akupunktúra
Az akupunktúra mint egységes rendszer Kr.e. 1200 és 220 között alakult ki Kínában. Az akupunktúrás kezelés során vékony tűket szúrnak a bőrfelszín bizonyos pontjaiba annak érdekében, hogy helyreállítsák a szervezet megbomlott működési harmóniáját. A legkézenfekvőbb példák a különböző funkcionális rendellenességek mint gyulladások, keringési rendellenességek, neurológiai vagy neuro-muscularis problémák, endokrin betegségek és hasonlók esetén, vagyis amikor a „test valamit rosszul csinál”. Az ilyen betegségek nem keletkeznek hirtelen, hanem több év alatt alakulnak ki. Ha ezt a fokozatos hanyatlást időben megállítjuk, akkor elkerülhető a szövetek visszafordíthatatlan sérülése. Ezért az akupunktúra megelőzésre és a már beindult kóros folyamatok megállítására és visszafordítására is alkalmas.
Az akupunktúrát széles körben alkalmazzák fájdalomcsillapításra is ideértve a fizikai sérülések okozta fájdalmakat is. Ezt nem a fájdalom elnyomásával vagy tompításával éri el mint mondjuk a fájdalomcsillapító tabletták, hanem a keringés helyreállításával. Ennek hatásosságát a leújabb kutatások is igazolják. Ezek szerint például a görcsös izom lecsökkent hőmérséklete akupunktúrás stimulálással visszaállítható a normális szintre. Igazolták az akupunktúra neuro-kémiai hatásmechanizmusát is, ezért kizárt, hogy a hatás csak szuggesztiónak köszönhető. A hagyományos kínai elmélet szerint létezik a testben egy felszíni keringési rendszer, amelyet a nyugati fiziológia még nem tárt fel és ez közvetíti a hatásokat.
Az akupunktúrás tű a bőrfelszín alatt, a bőrt az izmoktól elválasztó kötőszövetben futó, hosszanti csatornákból vagy más néven meridiánokból álló rendszeren keresztül hat. Ezek a meridiánok bizonyos helyeken aztán mélyen lehatolnak a testbe és kapcsolatot teremtenek az összes belső szervvel és szerkezetekkel. Ezeken a csatornákon halad egy bizonyos energia, amit a kínaiak qi-nek (ejtsd csí). Ez a qi, amelyet a nyugati orvoslás elektro-kémiai vagy biomágneses energiához hasonlít, az élet elsőrendű meghatározó ereje, minden élettani folyamat alapja. Ahol folyamatosan halad, ott egészség van, ahol viszont áramlása megszakad, stagnál vagy erőtlen, ott betegség lép fel.
Az akupunktúrás kezelés célja ennek az élettani áramlatnak a helyreállítása és újraharmonizálása. Ezt a koncepciót használva a kínaiak létrehoztak egy belső összefüggéseiben egységes rendszert, amely az elmúlt 2000 év során hatékonynak bizonyult. A klasszikus kínai irodalomból kitűnik, hogy a történelem folyamán az akupunktúrát mindig betegségek gyógyítására használták, nem csupán fájdalomcsillapításra. A kutatók legnagyobb része ideg-(neuro)kémiai alapot tulajdonít az akupunktúra hatásmechanizmusának. Eszerint a kezeléssel ingerelt, az akupunktúrás pontok közelében található idegvégződések az ingerületeket a központi idegrendszerbe továbbítják. Ennek hatására ott fájdalomcsillapító vegyi anyagok szabadulnak fel. Bár még teljesen nem sikerül feltárni a terápia pontos működés – szabályozási mechanizmusát, az eddigi kutatási eredmények alapján az akupunktúra képes szabályozni és normalizálni az élettani funkciókat.
